1884. augusztus 23-án nyitották meg a stuttgarti fogaskerekű vasutat a város déli része és az akkor még különálló Degerloch település között. 1934-ben vette át az üzemeltetését a SSB. Nem turista célokat szolgál, szerves része a városi közlekedési hálózatnak. Ma a 10-es viszonylatszámot viseli.
A pálya jelenlegi hossza 2,2 km és 207 méter szintkülönbséget küzd le. A megnyitáskor csak 1,93 km volt, Legnagyobb emelkedése 175 ezrelék, de a kocsiszínbe vezető vágány egy szakasza 200 ezrelékes. Korábban itt volt az alsó végállomása. 1936-ban helyezték át a Marienplatzra, hogy kedvezőbb kapcsolatot biztosítsanak a város felé.
Kezdetben gőzüzemű volt, majd 1902-ben elkezdték villamosítani a vonalat, ami két évig tartott. Ezek után csak vasárnap jártak gőzösök, végül 1921-ben ezt is megszüntették. 1971-ben, a Marienpletzon található Stadtbahn állomás építésekor az eredetileg kétvágányos alsó végállomást egyvágányossá alakították át.
1983-ban vezették be a kerékpárszállító kocsik használatát, melyet a jármű elé helyeztek el. A hegyre tartó kerékpárosok a mai napig előszeretettel így közlekednek. 1994-ben hosszabbítják meg a vonalat a hegyen, hogy jobb átszállást teremthessenek az itt közlekedő többi járathoz.
A vonalon két helyen tudnak kitérni egymás elől a szembe jövő járművek. A helyi lakosok csak Zacke néven említik a fogaskerekű vasutat, ami csipkét jelent. Több térképen is így találjuk meg.