Lausanne egy svájci kisváros, mindössze 170 ezer lakossal. Mégis világhírű, hisz itt van a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelye. 2008. október 27-e óta pedig a Föld legkisebb metróval rendelkező települése büszke címét is viseli. A Genfi-tó partján fekvő város azonban meredek hegyeivel és zeg-zugos utcáival megnehezíti a lakosok és a túristák mozgását a városban. A közösségi közlekedést buszokkal és trolikkal oldották meg. Az SBB egyik fővonala is keresztülhalad Lausanne-on, valamint az LEB vonatai is a városból indulnak.
Az első vonal 1991. május 24-én nyílt meg. 8 km hosszú és a Flon nevű megállótól indulva az egyetemi negyeden keresztül éri el Renens vasútállomást. Nyomvonala nagyrészt a felszínen vezet, egyvágányú pályán, felsővezetékkel, közúti kereszteződésekkel, ráadásul nem is kék :) .
Két vágánya van néhány megállóban, ahol keresztezik egymást a járművek. A 15 megállóból mindössze három van a föld alatt. Igazából nem is nevezhető klasszikus metrónak, inkább "light rail" kategóriába illene. 19 perc a menetidő, az átlagos sebessége 26 km/h. (Térkép letölthető itt.)
Az m2 metróvonal már hordoz magán metró jelleget, de egyáltalán nem hagyományos módon, hiszen kialakulása sem az. A tóparti Ouchy és a Flon megállók között 1877-ben sikló épült. A pálya egyvágányú volt, csak a közbenső Montriond állomáson volt két vágány, ahol a járművek ki tudtak térni egymás elől. 1954-ben átépítették fogaskerekű vasúttá és kétkocsis szerelvényeket helyeztek üzembe. Később átnevezték a vonalat Métro-Ouchy-ra, mivel Métro-Gare néven Flon megálló és a vasútállomás között üzemelt még egy gyorsjárat. Ez egy külön pályán, de ugyanabban az alagútban járt. 1879-ben ez is siklóként kezdte, de 1954-ben ebből is fogaskerekú lett. Az egyetlen kocsi fel-alá járkált és az egyik legzsúfoltabb városi kötöttpályás vonalként üzemelt. Mindkét viszonylatot leállították 2006. január 22-én, hogy metróval váltsák ki őket. A régi fogas az alábbi képen látható.
Mivel Svájcban vagyunk, az átépítéséről megkérdezték a helyi lakosokat, akik többsége igennel szavazott a 2002 novemberében tartott népszavazáson. Megállapodás született az Alstommal is a szükséges járművek és a forgalomirányító berendezések szállításáról. Így 2003-ban megkezdődhetett az építkezés. 2005. február 23-án beszakadt az épülő alagút: egy 15 méteres kráter keletkezett a felszínen, miután mintegy 500 m3 iszap zúdult be az alagútba. Szerencsére nem halt meg senki a balesetben, azonban hónapokig állt az építkezés, mire stabilizálták a talajt.
Az új végállomás Les Croisettes-né lett kialakítva. A 6 km-es m2 vonalon 14 állomást alakítottak ki (9-et a felszín alatt), melyek közül négy a korábbi fogaskerekű üzemű vonalon is létezett már. A korábbi Montriond megállót megszüntették és helyette két újat építettek: Grancy és Délices megállókat. A legmélyebben fekvő állomás a Fourmi, amely 25 méterrel a felszín alatt helyezkedik el. A 6 km-es úton összesen 338 m magasságot küzdenek le a szerelvények. Az átlagos emelkedő 6%, de a legmeredekebb 12%. Ezzel a Föld legmeredekebb metróvonalává vált. A vasútállomásnál lévő Lausanne-Gare CFF megálló pedig 11,5%-os emelkedésű szakaszon helyezkedik el. A peronok 30 méter hosszúak és mindegyiken peronkapukon keresztül lehet csak a járművekre felszállni. A hegyi végállomást úgy alakították ki, hogy később akár meghosszabíítható legyen Epalinges-Village felé. Flonnál lehetőség van átszállni az m1 vonalra és a LEB (Lausanne-Echallens-Bercher) keskenynyomtávú (1000 mm) vasútvonal járműveire. A régi, fogaskerekű pálya egy szakaszán az új pályát a felszín alá vitték, és az így keletkező területen egy parkot alakítottak ki. A járműtelepet Vennes állomásnál hozták létre.
Bessiéres megálló előtt egy régebbi vaidukt alá épített új hídon át halad a vonal:
Fion állomás felszíni épülete:
Az m2 metróvonalon Alstom MP89 típusú járművek futnak, amelyek hasonlóak a párizsi 14-es vonalon közlekedő járművekhez. A kétirányú, teljesen automata vezérlésű vonatok 222 utast tudnak egyszerre szállítani. 66 ülőhely található egy-egy két kocsiból álló szerelvényben, melyek 30 méter hosszúak, 2,45 méter szélesek. Maximális sebességük 60km/h és a teljes távot 18 perc alatt teszik meg. 750V egyenárammal működnek a vonatok. Hasonlóan a Toulouse-ban megismert járművekhez, a lausannie-i m2 vonalon is gumikerekűek a járművek. A becslések az utasszámra vonatkozóan irányomként 6600 fős óracsúccsal számoltak. A vonatok 3 perceként követik ilyenkor egymást.
Délices és Grancy között nyitott a pálya.
Croisette, végállomás:
A hivatalos megnyitó 2008. szeptember 18-án volt, de az utasforgalomnak csak október 27-én adták át. A teljes költség 740 millió svájci frank volt.
A megnyitó óta a metró nem üzemel 100%-osan. Az elmútl két hétben azonban súlyos problémák léptek fel. Többször le kellett állítani a vonatok közlekedését és pótlóbuszokat üzembe állítani. De előfordult olyan eset is, amikor az alagútból kellett kimenekíteni az utasokat. Mivel vannak pályaszakaszok, melyek nyitottak, gondot okozott az eső és a havazás, amivel úgy tűnik, hogy nem számoltak az Alstom szakemberei... A pályán lévő csapadékgyűjtő folyókákban megfagyott a víz és ez hatással volt az irányítóberendezésekre is, mivel azokra is ráfagyott a csapadék. Most mindent megpróbálnak, hogy javítsanak ezen a tarthatatlan helyzeten, ami kínos az Alstom számára is, hiszen a kétéves garanciaidő alatt ők felelnek az üzemkészségről.
Végül két videó, amin végigutazhatunk a teljes vonalon:
