A Potsdamer Platz Berlin újraegyesítése után felébredt évtizedes csipkerózsika álmából és mára a modern nagyváros egyik emblematikus helyévé vált. A II. Világháború után a nullára bombázott tér a hidegháború alatt kapta meg a kegyelemdöfést. A fal felhúzása után, mely az egykori közteret is kettészelte, lényegében a senki földjévé vált a terület.

A világháború előtt szép bérházak és paloták ölelték körbe az egykori utca- és térszerkezetet máig őrző Potsadmer Platzot és környékét. Ebből mára csak az emlékek és a képek maradtak meg. Egyedül a Sony Center nevű bevásárló- és szórakoztatóközpont oldalában találhatunk néhány falmaradványt az egyik itt álló épületből. Helyükön toronyházak nőttek ki a földből a város egyesítése után és az azt követő években.

Közlekedési szempontból is érdekes a hely. Az első vasútállomás 1838-ban nyílt meg itt, mely Potsdam és Magdeburg felől fogadta a Berlinbe érkező vonatokat. Ez az épület 1869-ig állt, majd helyére 1872-ben készült el egy négyvágányos, 173 méter hosszú, 36 méter széles csarnokot magába foglaló új pályaudvar, amit először neveztek el Potsdamer Bahnhofnak. 1890-re már évi 3 millió utas fordult meg itt!  Az 1920-as, 1930-as években Európa egyik legforgalmasabb terévé vált a Potsdamer Platz. A II. Világháborúban a pályaudvar épülete és a környék vasúthálózata is lényegében megsemmisült. Az S-Bahn vonal 1946-ban nyílt meg újra.

Az újjáépülő városrész nemcsak felfelé, hanem lefelé is terjeszkedett. A tér egy része alatt komplett közlekedési csomópont jött létre. A már korábban meglévő metróállomás és az S-Bahn állomása mellett egy összefüggő föld alatti teret hoztak létre, melyen keresztül megközelíthetőek az új irodaépületek, valamint a Hauptbahnhoffal egyidőben átadott új vasúti megálló. A város alatt észak-déli irányban végigfutó négyvágányos vasúti alagúton közlekedő szerelvények állnak meg itt.

A későbbiekben a Hauptbabhnhof felé kiépülhet egy új S-Bahn vonal is, de erre egyelőre nincsen anyagi fedezet.