Sok más európai nagyvároshoz hasonlóan Rómában is a városi közlekedés egyik alapeleme a földalatti gyorsvasút. Azonban a hasonló kaliberű fővárosokhoz képest a hálózat mindössze két vonalból áll (térkép). Egy helyen metszik egymást, a Termininél, azaz a római főpályaudvarnál.
Egy régi szerelvény a Colosseo állomáson
A két vonal közül elsőnek a B kezdett el épülni 1939-ben. Az 1942-es világkiállításra szerették volna átadni, hogy a kiállítás helyszíne, az új városnegyed (EUR: Esposizione Universale di Roma) könnyen elérhető legyen. A II. Világháború miatt azonban a Termini és a Laurentina állomások közötti 11 km-es szakasz csak 1955-re készült el (12 állomással). A vágányok 6 km-en vezetnek a föld alatt, a Porta San Paolo elővárosi vasútállomástól kezdve a felszínen vezet, párhuzamosan a tengerpartra, a Lidóra vezető vágányokkal.
Egy összefirkált szerekvény a Piramide / Porta San Paolo állomáson
Hosszú szünet után 1990-ben az észak-keleti Rebibbia állomásig hosszabbodott meg a vonal. A 8 km-ből 7 km vezet a föld alatt, 8 állomással. Utólag épült meg két állomás: 1997-ben a Ponte Mammolo, 2003-ban pedig a Quintiliani. Összesen 20 km-es a vonal, 22 állomással. Csúcsidőben 4 percenként járnak a vonatok. A napi utasszám 300 ezer fő.
A régebbi metró belső tere
Az A vonal a dél-keleti Anagnina és Ottaviano között nyílt meg 1980-ban 14 évnyi építés után. A 14,5 km-es első szakasz révén gyorsabban elérhetővé vált a Vatikán a városközpont felől. Érdekesség, hogy a Tevere (latinul Tiberis) nem a föld alatt keresztezi a metró, hanem egy rövid szakaszon a felsíznen, egy hídon át. 1999-ben Valle Aurelia állomásig hosszabodott meg a vonal 4,5 km-rel. Az utolsó 2 állomást és az új végállomást, Battistini 2000-ben adták át a forgalomnak. Így az A vonal összesen 19 km hosszú, 27 állomással. Csúcsidőben 2-2 percenként, azon kívül 6 percenként közlekedik a metró. A napi utasszám 450 ezer fő.
Az új CAF szerelvény a Manzoni állomáson
A metró 5:30 és 23:30 között üzemel, de pétek és szombat este éjjel 1:30-ig közlekedik. Minden állomáson be-és kiléptető rendszer üzemel. Csak érvényes jeggyel vagy bérlettel lehet a kapukon keresztül bejutni az állomásokra. Jellemzően jól el vannak különítve a fel- és leszálló utasok által használható kapuk, így a két irány nem keveredik. Ez kisebb állomásokon nem mindig igaz. Néhol a peronokat is külön-külön kialakított lejtaknákban elhelyezett mozgólépcsőkön lehet megközelíteni ill. elhagyni. Minden állomáson találhatunk jegyautomatákat is. Szélsőperonos és középperonos állomások is vannak mindkét vonalon.
Az új metró belső tere
A vonatok baloldali irányban közlekednek. A B vonalon járnak a régebbi szerelvények, az A vonalon jellemzően már az új CAF tpíusú, egylégterű vonatok közlekednek. Októbertől megkezdődik a B vonal régi járműveinek lecserélése is, az új CAF-okra. Ennek ideje is, mert rettenetes állapotban vannak. Egyáltalán nem törődnek a graffitikkel, a szerelvények teljesen összefújva közlekednek. Belső terük sincs túl jó állapotban. A meghajtáshoz szükséges áramot felsővezetékről vételezik.
Az állomások az újabbakat kivéve nekem sötétek voltak. Különösen szembetűnő volt a nagy turista forgalmű Colosseo állomás lepukkantsága, de a már említett Termini állomás sincs jó állapotban.
Az 1924-ben megnyílt Lidóra vezető elővárosi vonal teljesen metrószerű jelleggel üzemel. Minden megálló magasperonnal készült el, ugyanúgy kapus beléptető-rendszerrel lehet csak a területükre belépni ill. azt elhagyni. A vonalon ugyanolyan szerelvények közlekednek, mint a metró két vonalán. Egyaránt vannak régebbi és újabb szerelvények. A régiek belső tere eltér a metróétól, több ülőhely van bennük. Az új CAF vonatok csak színvilágukban térnek el a metróétól. A másik elővárosi viszonylaton, a Viterbo vonalon szintén metrószerű üzemmel találkozhatunk. (Ezeket egészíti ki a hagyományos nagyvasúti Ferrovia Metropolitana hálózat 8 vonala.)
A Róma-Lido vonal járművei
A képek saját készítésűek.