2007. december 22-én zárták be az East London Line néven ismert metróvonalat. Most pedig átalakítva és meghosszabbítva a London Overground részévé vált. Két év alatt végeztek a munkálatokkal, majd a sikeres tesztfutások után 2010. április 27-én átadták az első szakaszát, majd május 23-án a másodikat.
Belvárosi sziluett Hoxton állomásnál (Forrás: diamond geezer, Flickr)
Az eredeti East London line régi múltra tekint vissza. 1869. december 7-én indult meg a forgalom New Cross Gate és Wapping állomások között a London, Brighton & South Coast Railway üzemeltetésében. A Temze alatt az 1825 és 1843 között, Marc és Isambard Kingdom Brunel által épített, korábban gyalogosok által használt alagúton keresztül haladt át. 1871-ben nyílt meg a Surrey Quays állomás, majd 1876-ban meghosszabbították a vonalat Shoreditchig. 1880-ban adták át a New Cross állomásra vezető szárnyvonalat. Az így kialakult vonal évtizedekig nem változott semmit. 1999-ben, a Jubilee Line vonal átadásakor új átszállást biztosító állomást adtak át Canada Water néven. 2006 nyarán pedig bezárták az északi végállomását, így a szerelvények csak Whitechapel állomásig közlekedtek az átépítési munkálatok megkezdéséig.
Aki szemfüles, láthat metrókat is a képen (Forrás: EZTD, Flickr)
Már az 1980-as években születtek ötletek arra vonatkozóan, hogyan lehetne jobbá tenni az East London Line által kiszolgált területeket, merre lehetne meghosszabbítani a vonalat. Több tervet is lefektettek az asztalra, többek között egy, a DLR-hez hasonló üzem bevezetése is szóba került. Végül azonban egyik sem jutott a megvalósítás fázisába. A vonal meghosszabbításáról 2001 őszén döntött az akkori kormány, azonban ezt megtámadták, mert az építkezés miatt el kellene bontani a korábban bezárt Bishopsgate teherpályaudvart. A bíróság azonban 2003 nyarán helybenhagyta az építési engedélyt, így már nem volt akadálya a kivitelezés megkezdésének.
Az útvonal (Forrás: wikipedia). A teljes hálózat térképe letölthető itt.
Mégis csak 2005-ben kezdődtek el a munkálatok, de egyelőre csak olyanok, melyek a meglévő metróvonal üzemeltetését nem akadályozták. Ennek keretében 22 hidat erősítettek meg. 2007. december 22-én zárták be végül az East London Line vonalat. A metrók helyett pótlóbuszok közlekedtek, azonban a Temzén való átkelést nem tudták biztosítani. Így aki a folyó egyik partjáról a másikra szeretett volna átjutni, annak kerülnie kellett.
Dalston Junction állomás bejárata (Forrás: Normal for Norwolk, Flickr)
Fejállomás (Forrás: Stefan Shafer)
Az átépítés keretében a meglévő szakaszon felújították az állomásokat és kicserélték a vasúti vágányokat, a biztosító berendezéseket és az áramellátástért felelős berendezéseket. A vonalat két irányban is meghosszabbították.
Haggerston állomás peronjai (Forrás: tompagenet, Flickr)
Észak felé Whitechapel állomás után a korábban bezárt Shoreditch állomás helyén újat építettek Shoreditch High Street néven. További állomások létesültek Hoxton, Haggerston és Dalston Junction néven. Utóbbi lett a vonal új végállomása, ahol át lehet szállni az Overground másik vonalára. (Az Overground ugyanis nem egy önálló vonal, hanem több viszonylatból álló hálózat.)
Hoxton állomás bejárata (Forrás: tompagenet, Flickr)
A 3,6 km-nyi új pálya egy korábban felhagyott vasútvonal helyén épült meg. Az utcaszint felett, emelt szinten vezetett vágányokat így viszonylag könnyű volt lefektetni, de a hidakat pótolni kellett. Ezek közül az egyiket, a Liverpool Street felettit egyben emelték a helyére egy hatalmas autódaru segítségével. (Egy, a hídon átkelő vonatról készült remek videóért kattints ide.) Dalston Junction és Cros Gate/New Cross Gate között árpilis 27-én indult meg a forgalom.
Shoreditch High Street állomás bejárata (Forrás: diamond geezer, Flickr)
Shoreditch High Street peronjai (Forrás: diamond geezer, Flickr)
Déli irányban is meghosszabbították a vonalat. Itt azonban nem volt szükség új vágányok építésére, mert meglévő síneket használtak fel. Új megállók lényegében nem épültek, a meglévőeket lehet majd igénybe venni az új szakaszon. Brockley, Honor Oak Park, Forest Hill, Sydenham, Penge West, Anerley, Norwood Junction állomások után West Croydonnál van az új végállomás. Egy szárnyvonalat is létrehoztak, így a vonatok eljuthatnak Crystall Palace állomásra is. A déli meghosszabbítást 2010. május 23-án adták át az utasoknak.
Whitechapel állomás (Forrás: tompagenet, Flickr)
Később fog megvalósulni a Dalston Junction és Highbury & Islington állomások közötti vasúti kapcsolat, így átszállási kapcsolat jön létre a Victoria Line-nal. Várhatóan 2011 februárjában adják át ezt a szakaszt.
Shadwell állomás (Forrás: tompagenet, Flickr)
Vonat érkezik Wapping állomásra (Forrás: tompagenet, Flickr)
Wapping állomás megerősített téglafalai (Forrás: tompagenet, Flickr)
Surrey Quays állomástól délre egy 2,5 km-es szárnyvonal építése még zajlik. 2012 májusára tervezik átadni, hogy a 2012-es londoni Olimpiára látogatók már használhassák azt. A vonatok Queens Road Peckham, Peckham Rye, Denmark Hill, Clapham High Street, Wandsworth Road állomások után a Clapham Junctionnál kialakított végállomásra fognak befutni, ahol egy másik Overground viszonylatra lehet majd átszállni.
Rotherhithe állomás épülete (Forrás: ithinerantlondoner, Flickr)
Rotherhithe állomás (Forrás: tompagenet, Flickr)
Daslton Junction és Surrey Quays között 5 percenként fognak járni a szerelvények. New Cross, Crystal Palace és West Croydon felé pedig 15 percenként.
Canada Water állomás (Forrás: wunder k, Flickr)
Canada Water állomás peronjai (Forrás: tompagenet, Flickr)
Surrey Quays állomás (Forrás: tompagenet, Flickr)
Az első vonat érkezik New Cross állomásra (Forrás: tompagenet, Flickr)
New Cross Gate állomás felújított peronja (Forrás: tompagenet, Flickr)
20 darab, négy kocsiból álló Class 378-as szerelvényt vásároltak az újjáépített East London Line vonalra, melyet a Bombardier gyártott. 2,80 méter széles, 20 méter hosszú egy kocsi. Végsebességük 121 km/h. 750 V egyenárammal üzemelnek, amit harmadik sínről vételeznek. Mindegyik jármű légkondicionált, belső kamerarendszerrel van felszerelve. További részletek egy korábbi posztomban olvashatóak.
Az új Class 378-as jármű belső tere (Forrás: tompagenet, Flickr)
A munkálatok 1 milliárd angol fontba kerültek.
